Haunted I.

 Csönd volt. A sötétség belepett mindent. A por ellepte a bútorokat, titkokat. Az évek alatt a sikolyok hangja elhalkult, már csak az ürességet lehetett érezni. Mint egy lyuk a gyomrod közepén. Tudod hogy kéne ott lennie valaminek. Talán a vacsorának, amit kihagytál. Megint. Az emberek azt hinnék minden rendben van. Nem a múltban élnek. de szinte nem is a jelenben. Bele sem gondolnak minek mekkora súlya van. Hogy valahol régen mik történhettek. Milyen kínzások. Lehet hogy még a te ősöd is oltott ki életet. Háborúban, bosszúból, vagy esetleg hivatásból.
 Ez a romos ház egyeseket gyönyörrel tölti el. Mások ránéznek, de semmit nem éreznek. És vannak, akik megpróbálják átélni az itt történteket. A sikolyokat újra átélik, ellepi őket a borzongás és félelem érzése.
 A ház óriási, de rozoga. Megviselte a sok évi elhagyatottság. De régen gyönyörű volt.  Az emberek csak úgy csodálták. Most csak néhány kölök jár erre ijesztegetni a többieket holmi Bloody Mary-s históriákkal, vagy egyéb ilyesfajta kísértetsztorikkal.

**

 Furcsa ismét itt állni. Mikor utoljára láttam még sokkal szebb volt. Tele volt élettel. Érezni lehetett a frissen kioltott életek még ott lévő lelkét, mely még abban a pillanatban elsuhant, ki tudja hova. Talán egy számunkra teljesen ismeretlen helyre. Egy más dimenzióba. Vagy itt ragadnak a földön, mint a foglyok a börtönben és végignézik ahogy az emberiség haldoklik. És nem tudnak ellene tenni semmit.

 Régen minden zöld volt, a tehenek még itt legelték a friss, zamatos zöld füvet. Mikor jó idő volt, a ház hátsó felén lévő fa alatt voltam. Gondolkoztam, írogattam, de inkább csak rajzolgattam a bőrkötéses naplómba, melyet szüleimtől kaptam, hiszen akkoriban még nem volt kötelező iskolába járni. Ami azt illeti, azt csak a pénzesebbek tehették meg. Akkoriban még boldog voltam. A sötétebb időszakok csak ezután következtek, mikor elkezdődtek a háborúzások. Nem mintha eddig nem lettek volna, de ez más volt. Ez változtatta meg teljesen az életem.